Szoktatok olyat érezni...
Szoktatok olyat érezni, hogy mások élete mennyivel izgalmasabb, és mennyivel eseménydúsabb, mint a sajátotok? Én időnként igen. Ilyenkor azt gondolom, hogy szívesen cserélnék velük, lennék a helyükben, de belegondolva kicsit jobban mindig arra jutok, hogy az a helyzet se lenne igazából más. Azért, mert az hogy milyen az életem, az rajtam is múlik, és hiába cserélnék velük, ha a személyiségem nem változna meg, akkor ugyanolyan lenne az az élet is, mint az enyém, legfeljebb egy másik testben, ha pedig a személyiségem megváltozna, akkor már nem is én lennék. Szóval az, hogy milyen az életem leginkább rajtam múlik, és nem kell ahhoz más bőrébe bújni, hogy változzon, képes vagyok én magam is mozgalmasabbá tenni, ha nem vagyok hozzá elég bátor, hogy egy kicsit kitoljam a határaim, akkor ezen mit sem változtatna az, hogy a másik ember akivel cserélek képes volna rá.
Mindettől függetlenül néha mégis úgy vélem, hogy a másik hétköznapjai izgalmasabbak, és van okom irigykedni rá.
#1101
Ez egy olyan zene, ami nagyjából minden szöveggel tetszene:
És erről eszembe is jutott a következő kérdés, amire várom a válaszokat:
milyennek írnátok le azt az embert, aki ezzel a zenével azonosulni tud? Külső, belső dolgokat egyaránt lehet írni.
Én kérdezek, te válaszolsz? 1.
Manapság egyre népszerűbb a különböző készpénz kímélő fizetési mód, mint az étkezési utalvány, vagy bankkártya, melyek mellett és ellen is sok érvet fel tud sorolni a legtöbb ember. A használatának talán a legnagyobb korlátja, még az elfogadók körében, akik gyakran használják is a fizetési lehetőségek korlátja. Én sokszor fizetnék vele, de sok boltban eleve lehetetlen, és bizony nem feltétlenül akarok azért többet fizetni, mert ott nem kell készpénzt használnom.
Te szoktál kártyával fizetni?
hogy miért nem jó vonattal utazni?
Hát például azért, mert:
- jó esetben az biztos, hogy elindul, de az nem, hogy mikor, és mikor érsz célba vele.
- az átszállási lehetőség csak lehetőség, nem jelenti azt, hogy át is lehet szállni.
Hát igen, a hétvégén megint hosszabb útra keltem, és ezúttal sem volt zökkenőmentes. Mentünk előre, mentünk hátra, tolattunk, szétszerelték a szerelvényt, majd újra összerakták, csak kisoroztak egy kocsit, majd uszkve fél órát üldögéltünk egy állomás bejáratánál, és persze a csatlakozás sem várt meg, miért is tette volna, hisz 40 percet késtünk, így már alig kellett várni kb 20 percet a következő vonatra. Végülis mi az a plusz egy óra egy három órás utazásra... De majd lesz nekünk szép új vonalunk, és akkor nagyon gyorsan fognak majd rajta menni a vonatok...
láttam egy lányt
akiről meg vagyok győződve, hogy táncos. Ezt sugallta minden rajta: a hajviselete, a testtartása, ahogy megállt, és ahogy a lábát tette.
Anyák napja
Hát igen, annyira nincs bennem most ünnepi láz, hiszen édesanyámtól több, mint 1000 km választ el, így sem bon-bont, sem virágot nem tudok neki adni, legfeljebb virtuálisan. Persze a köszöntés nem marad el, de akkor is, ez másabb, így, hogy nem tudunk találkozni, és személyesen köszönteni őt.
#1096
Kicsit kezdek önsajnálatba átcsapni...
Nekem olyan stílusom van, amely alapvetően kedves, nem szeretek megbántani senkit, és próbálok kellő tisztelettel beszélni az emberekkel, és lehet hogy éppen ezért egyeseknek már túl finomkodónak hat, vagy éppen kedveskedőnek. Egyesek azt gondolják, hogy nekem bármit be lehet adni, mindent elviselek. Tény, hogy nem vagyok az a nagyon konfrontálódó személyiség, nem olyannak lettem nevelve, nem vagyok az a vagány alkat sem, valószínű ez a kettő valahol összefügg, illetve nem szeretem kavarni a szart, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent bevesz a gyomrom, és szó nélkül el is viselek. Az azonban biztos, hogy elsőnek inkább rossz passzba kerülök, és csak egy bizonyos pont után kezdek el ágálni, visszavágni, ami hátterében az is van, hogy nem akarok hirtelen felindulásból reagálni, mert nem akarom, hogy olyat mondjak, amit később megbánok. Viszont kezdem azt érezni, hogy ez a pont az utóbbi idő egyre alacsonyabban van, ami nem biztos, hogy jó...
életképek
Öröm: vége a munkaidőnek, elértem azt a vonatot, amelyiket szerettem volna, ráadásul hosszú szerelvény, tehát még szorongani se kell.
Valóság: A vonat nem akar elindulni, aztán azért csak elindul, de sípolva meg is áll, újabb percek, megint elindulunk, megint sípol, megint megáll, már szerelők is nézik, hogy mi van, majd megint nekilendülünk, de újabb sípolás, ismét jó hosszú, és megint megállunk, és még mindig a nyugatiban vagyunk, be nem mondanak semmit se a fedélzeten, se a hangosban, majd végre elindulunk, és eljutunk egészen a következő állomásig, ahol ismét indulás helyett hosszú sípszó, majd percekig állunk, néha újabb sípszó, majd mivel már 20 perce úton vagyunk, de még mindig csak egy megállót haladtunk egyszercsak bemondják, hogy két vágánnyal odább jön a következő vonat, ekkor az egész vonat kapja magát, rohan le minden ajtón mind a két oldalt és fut a másik vonathoz, mert nem csak két sínen kell átmászni, hanem még egy 6-8 vagyonnyit előre is rohanni. Végülis ez már majdnem tömegsport. Na a "új" vonatomon már a tömeg mindenképpen adott volt, fel se fért mindenki. Mondanom sem kell, hogy amit itthon el kellett volna intézni azt már nem sikerült, nem értem haza időben az alig 40 perces késés miatt.
határkő
Láttam ma egy részt egyik kedvenc sorozatomban, mely központi témája az érettségi utána nagy váltás volt, persze olyan amerikai módra, ami azt jelenti, hogy persze több állammal odább mennek majd egyetemre, mások maradnak helyben, megint mások mennek szerencsét próbálni a nyugati partra, és nagy valószínűséggel rövid időn belül szem elől vesztik egymást a régi osztálytársak, barátok. Szóval olyan amerikai módon volt feldolgozva, viszont belegondolva nagyjából itt is ugyanez megy, vidéken mindenképpen. Visszagondolva annak idején miután leérettségiztünk mi is a szélrózsa minden irányába indultunk neki a nagyvilágnak, és habár egyesekkel még utána egy darabig tartottuk a kapcsolatot, az azóta eltelt évek során eljutottunk odáig, hogy csupán az érettségi találkozók alkalmából jövünk össze. Persze vannak olyanok, akik helyben maradtak, és tudnak is egymásról, de tapasztalatom szerint nem járnak össze.
Persze mindezek ellenére van rá esély, hogy a sors egy helyre sodor minket újra, ahogy történt az egy általános iskolai osztálytársammal is, akivel elvileg kb 10 percre lakunk egymástól, igaz több, mint 200 kmre attól, ahol általánosba jártunk Habár az elmúlt két évben megint szem elől vesztettük egymást, tehát nem vagyok benne biztos, hogy még most is így van.
nézem a tévét
És közben azon gondolkodom, hogy vajon mi a fontosabb, hogy a produkció tetszik-e nekem, vagy a mondanivalója, mert van, hogy a produkció nem tetszik mert nem az én világom, de van mondanivalója, áll mögötte valami, van olyan is, hogy az előadó maga érdekes számomra, de az előadása mégsem volt lehengerlő. Van olyan, akinek ez egy kiugrási lehetőség az eddigi valóságából, ami akár nyomoraként is leírható bizonyos szempontból, és van olyan, aki szakmai tudásával éri el szimpátiám. Szóval kérdés, hogy mi alapján kell ilyen esetben dönteni, melyik az a szempont ami alapján, ha szelektálok, a kiesőt a legkevésbé fogom sajnálni?
vegyes
Azt hittem, hogy ennyi idő alatt már legalább egy nem tudom miről beszélsz komment összejön a tanpejtanhura, de nem, szóval végülis bármit írhatok, úgy se olvassa senki.
Mintahogy rendszerint a hozzászólásaimra is elmaradnak a reakciók, pedig nem vagyok láthatatlan, komolyan, még árnyékom is van.
Egyébként, ha most ismernének engem, akik ezt a bejegyzést olvassák, akkor megkérdezném, hogy ők is azt gondolják rólam, hogy egy csendes, visszahúzódó ember vagyok? Így azonban értelmetlen a kérdés.
Eperárak 2012-ben
Mivel minden évben írok ebben a témában, így ezt most sem hagynám ki, márcsak azért sem, mert az utóbbi időben erre rákeresve jutnak el hozzám a legtöbben, így aztán legalább valami használható infóhoz is jussanak...
Igazából az eper ára mit sem változott tavalyhoz képest, jelenleg a magyar eper olyan 2000-3000 forint között mozog a zöldségeseknél, míg az import eper ugyanitt 700-900 forint között kapható, de ha valaki kimegy a piacra ott még olcsóbban is talál elég jól kinéző és finom epret, a pesti vásárcsarnokokban 400-800 forint között mozognak az árak, legalábbis abban a kettőben, amelyikben én jártam.
?
Tudja valaki mi annak a számnak a címe, amellyel a Viasat reklámozza az Austin Powerst? Amelyiknek valami olyasmi szövege van: tampejtanhu...
Olyan, mintha háború volna
Hát igen, mostmár nyílt harcok folynak, és sajnos én kicsit olyan vagyok, mint egy szűz lány, aki nem tudja, hogy mit is kéne csinálnia. Még soha nem kerültem hasonló helyzetbe, nincs efféle "harci tapasztalatom". Hát meglátjuk meddig tart majd a harc, és mikor áll vissza a hidegháborús látszatbéke, és ki mennyire fog jó vagy rossz pozícióban kikerülni a dologból.
Valentina Monetta - The Social Network Song
Egy újabb versenydal:
miért utál a főnök?
Kedves mindenki, mai napi beszélgetésünk témája az, hogy vajon mivel lehet kiérdemelni a főnök utálatát.
A választ nem tudom, de kutatom, mert anélkül, hogy tudnám hogyan, nekem sikerült elérnem ezt.
Történt ugyanis tegnap, hogy egy rendezvényre kellett mennünk, s mivel a mi részlegünkről csak mi ketten mentünk, így kérdeztem, hogy hogyan tervezi, mikor indulunk? A válasz úgy hangzott, nem tervezett semmit, de ő XY-nal meg. Itt már sejthető volt, hogy nem fogunk együtt menni, márcsak abból is, hogy nem mondta tartsak velük. Aztán mivel én jóban vagyok XY-nal, így nagyon ügyesen elérte, hogy engem otthagyjanak, egy másik kollega, aki megvárt úgy fogalmazott, hogy leráztak minket.
Bent is akik ezt a helyzetet látták teljesen le voltak döbbenve, de tesóm és párom is amikor elmeséltem nekik azt kérdezték, hogy miért utál téged a főnököd? Hát ez egy nagyon jó kérdés, én is szeretném tudni. Azt is, hogy hogy lehet ezt az egész szituációt kezelni, megoldani. Ti mit tennétek?
a nagy racionalizálás
most így röviden: ugye már tudjuk, hogy a Malév leállása miatt naponta szűnnek meg munkahelyek, azt még nem, hogy a vonatleállások hogy fognak hatni.
Azt nem lehet, hogy olyan vonatok is járjanak, amelyeket nem az állam rendel meg, hanem egyszerűen azért jár, mert van rá igény? Legfeljebb nem lehet rá kedvezményes jegyet venni, csak bérletet, vagy teljes árú jegyet.
Presser Gábor - A csúnya fiúknak is van szíve
Nekem az egész úgy tetszik, ahogy van:):
Én ezt a dalt eddig nem is ismertem, és most sem én bukkantam rá.
Kutatás
Sefinél találtam rá erre a kutatásra melyet az Unió az LMBT közösségben végez. A felmérés linkjét kitettem oldalra is, ha valakit érdekel, csupán 20 percet vesz igénybe a kitöltése.
azon gondolkodám
1. milyen ember megy kritikusnak? Az aki azt gondolja magáról, hogy ízlésformáló tud lenni? De tényleg az ő ízlését szeretném én is követni? Mondjuk azért én úgy látom nem olyan nehéz, egyszerűen bármit hallok, látok elkezdem lehordani, hogy minősíthetetlenül gyenge, és amikor találok valami mégis jót, akkor arra meg csak annyit mondok, hát ezt el lehetett viselni. Aztán ha valami már annyira eredeti, hogy elviselni is nehéz, na akkor azt támogatni kell, mert eredeti?
2. azok akik kimennek külföldre dolgozni, azok gondolkodnak még azon, hogy visszajöjjenek? Vagy aki elmegy, az ott is marad? Persze tudom, hogy van aki hamar visszajön, mert nem jött neki össze, de aki helytáll kinn, az tervezi, hogy azért egyszer majd hazajön? Mi kellene ahhoz, hogy ezek az emberek úgy döntsenek, hogy visszatérnek?
